Több is veszett Mohácsnál: nem életveszélyes probléma

2012. tavasza, 18. várandóssági hét. Páros kupaktanács a frissen felfedezett magzati dongalábról.
A férjem a probléma hallatán kapcsol: a pocaklakóm második unokatestvére ugyanilyen lábbal született egy-két éve.

Családi informatika - "öröklődő"
zavarok háttere (freeimages /
web-information-stickers-1206690-m)

Hívjuk a nagymamáékat, elmondjuk nekik a hírt. Megerősítik, hogy a második unokatestvérnek tényleg volt ilyen gondja, de egyrészt a genetikai forrás nem a mi családunkból származott, hanem a másik ágról; másrészt kikezelték, már semmi baja, nagyon szép és okos kisfiú

Akkor nálunk vajon honnan jöhet a dongaláb, ha nálunk sehol sem tudunk ilyenről???

Nekem amúgy a tanulmányaim és a tapasztalataim alapján már jó ideje az a véleményem, hogy ez nem genetika, hanem ENERGETIKA, rokonsági INFORMATIKA. Olyan rokonsági, egészséggel ellentétes szokások összessége, amik tünetekhez vezetnek, és amik észrevétlenül adódnak át egyik generációról a másikra.

A másik nagymamáéknak inkább meg sem mondjuk ezt a hírt belátható időn belül, csak majd ha nagyon muszáj lesz. Még utóbb elkezdenének extra rémeket látni, ők hajlamosak rá.

Lehetne sokkal rosszabb is

De még ezzel sem tudok megnyugodni. Egész éjjel nem alszok, bár próbálom a stresszemet csökkenteni akupresszúrával (el kellett volna mennem egy hosszú sétára). Búgócsigaként jár az agyam, és még fel is jön mindenféle a emlékkép pszichés "kopogtatás" hatására. Többek között az, amikor ezzel a gyerekkel (is) 12 hetes várandósan kicsit véreztem és méhösszehúzódásaim is voltak, és azon drukkoltam, hogy a picúr élje túl valahogy.

Dolgozom az emlékkép stresszelő hatásán.

Ha ez a dongaláb dolog a méhösszehúzódásoktól lett neki, például azért, mert a méhem összenyomta őt, akkor kész csoda, hogy csak ennyi baja van.