2014. augusztus 13., szerda

A gipszes korszak és egyéb furfangok

Dongaláb - gyerekortopédián
Ortopédia - a tesó fotója
2012. kora ősz. Elkezdődik tehát a 6 hetes ortopédia túrás időszakunk, amikor hetente egyszer elzarándokolunk Budára. Elég fárasztó. Át kell szervezni az életünket, minden héten egy nap szabadság a páromnak, mert nekem egyedül, pláne gyermekágyas anyukaként nagyon megterhelő lenne becipelni oda a gyerkőcöt. Babakocsival az agglomerációból beszállítani nagyjából lehetetlen - sajnos például a vasút nem az akadálymentességről híres. És még le is kell fogni gipszelés közben... amilyen hévvel tiltakozni szokott, ahhoz férfierő szükségeltetik.

Családi idill és aranyköpések


Egyébként van a túrákban jó is: hetente egy napot együtt töltünk mi hárman - apa úgyis sokat van távol, most bepótoljuk az idő egy részét. Olykor velünk jön a nagylányunk is, akkor különösen édes a családi négyes. És a gipszelő személyzet a párommal egyetemben >>> mindent megtesz, hogy oldja a nyomasztó hangulatot, sokat humorizálnak. Például a gipszmester egy alkalommal megkérdezi a nagylányunkat, hogy akar-e gipszet ő is, mert ha igen, nagyon szívesen begipszeli. :-)

Közben az érzelmi-elektromos finomenergia vonulatot is elkezdem intenzívebben rendbetenni, feltárni a tünetek üzenetét, kialakulásának lehetséges pszichés okait. Materialista emberek a következőket inkább ne olvassák el, úgysem lesz nekik elfogadható, felfogható...


Babakezelés ÉFT-vel az anyán keresztül


Ilyen pici gyereket közvetlenül még nem lehet kezelni a hagyományos beszélgetős ÉFT-vel, mert nem tud beszélni, ezért a saját problémámon, magamon dolgozok, és magamon keresztül oldom őt, úgynevezett helyettesítő (szurrogátos) kezeléssel. Ezek a kezelések azért is hatnak, mert összeköt minket a láthatatlan köldökzsinór (ha problémás a gyerek, a szülővel kell foglalkozni >>>), és azért is, mert mi emberek mind össze vagyunk egymással kötve elektromos finomenergiával - ha nem lennénk, például nem ráznánk meg egymást kézfogáskor.

ÉFT dongaláb kezelés magamon például:


Megfigyelem, hogy az én lábaimmal mi a helyzet. Hol van benne feszülés, diszharmónia, és arra dolgozok. Munka közben felismerem, hogy nem nagyon vigyázok a lábaimra, lábfejeimre. Például gyakran szoktam törökülésben ülni a dolgozószéken, és befelé görbíteni a bokámat, amivel kinyúlhatnak a külső szalagok - no, ezt el kell kerülni a továbbiakban. És az is eszembe jut, hogy azért ülök törökülésben, mert fázik a lábam, hidegek a lábfejeim, de én buta nemhogy cipőt vennék fel, vagy máshogy javítanám a vérkeringésemet, inkább becsámpítok, mert az esik jól... Ennek is véget kell vetni! És jól a lelkembe kell vésni, hogy mostantól kímélni kell a lábaimat, szépen kell bánni velük!

Helyettesítő ÉFT dongaláb kezelés a gyerkőcre például:


Beleképzelem magamat a gyerkőc helyébe, mintha ugyanolyan feszes, kőkemény, kötött és görcsös lenne a lábam, a lábizmaim, mint neki; ugyanúgy kötőszövetté alakulna az izomszövetem, mint neki a dongaláb jellemzőjeként. Megfigyelem, hogy ez a feszülés pontosan milyen érzés nekem: úgy találom, hogy sötét, nehéz, negatív energia van a lábaimban, mintha egy betontömb lenne a helyükön. Ezzel dolgozok ÉFT-vel. Beugrik egy gondolat és egy kép: például katonák érezhetik így magukat, akik a háborúban taposóaknára lépnek. Vajon a gyerkőc az előző életében katona volt, és ilyen sebesülést szerzett??? Nehéz ezt megemészteni, de sose lehet tudni! Az energiakezeléseknél nincs előítélet, nincs félresöprés, nincs semmibe vétel, nincs megmosolygás, nincs zárt osztályra utalás semmilyen eszünkbe jutott élmény, kép, érzés, gondolat, és egyéb információ miatt, mert további elfojtásokhoz és tünetekhez vezet! Ehelyett valóságosként kell elfogadni és foglalkozni kell minden ilyennel, mert köze van a problémához. Tehát erre dolgozok tovább. A kezelés végére a képzeletbeli betontömbök mérete és súlya csökken, több kezelés után el is tűnnek. Éljen, javult az agyműködés, szelídültek a görcsök!

Mindig az javul jobban, amire dolgozok

Dongaláb gipsz után, sarokműtét előtt - fürdés közben
Dongaláb gipsz után, sarokműtét előtt
- fürdés közben

Hab a tortán, hogy nem egyformán dolgozok a két lábra, mindig azzal foglalkozok többet és jobban, ami rosszabbnak tűnik - és a következő gipszelésen rendszeresen az a láb kapja a jobb értékelést, amin többet dolgoztam. Érdekes, nem?

A fiatalúr lába a gipszelések során szépen alakul, kezd kilazulni. Az egyik gipszelő megjegyzi, hogy "nagyon jó a lába". Vajon az ÉFT-től? Ez valószínűleg sosem fog kiderülni. De így jön a következő akadémikus orvosi lépés: a sarok lejjebb hozása, a műtét (brrr!!!).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése