A kínzókamra ehhez képest kutya füle: a magyar betegségügy berkeiben

Az Achilles ín bal oldalon pirossal
(orthopedia.wikia.com)

2012. október. A műtét, az achillotomia. A megrövidült és a lábsarkakat túlságosan felhúzó Achilles ínt elvágják, kinyújtják, és úgy begipszelik a lábacskákat. A gipsz utána 10 napig a lábakon lesz, azalatt az őssejtekből újranő a hiányzó ínrész... (Juj. Csak azért engedem megcsinálni ezt vagdosást, mert nem bántanak létfontosságú szervet, jelenleg nincs jobb ötletem nekem sem, és mert ha kell, a negatív műtétélményt ki tudom oldani a gyerkőc lelkéből ÉFT-vel.)

Ezt csak akasztófa humorral lehet elviselni

Maga a műtét kivitelezésének körülményei teljesen megfelelnek a magyar betegségügy csak akasztófa humorral >>> elviselhető állapotainak. Reggel 7:15-re berendelnek minket babástul (ezért 5-kor kelünk), hogy mi leszünk az elsők a sorban. Lidocainnal le is érzéstelenítik a picúr sarkát. Aztán kiderül, hogy pár órás csúszás van, vissza az egész.

Üröm, öröm, lélekjelenlét

A betegségügy személyzete minden tőle telhetőt megtesz, hogy enyhítse a nyomasztó körülményeket. Kifejezetten odafigyelnek például arra, hogy a szoptatós kismamának - vagyis nekem - legyen ebédem. Más kérdés, hogy a kórházi koszt mennyire bio / jó minőségű, és mennyire nem megy át az anyatejbe...

Ami jó a helyzetben: örömmel eldajkálom a pici fiamat egész nap. Meglepően jól viselem a kórházi légkört - valószínűleg a virágcseppek tartják bennem a lelket. Szükség is van rá, mert amiket itt - tapasztalni lehet, azokat nehéz ép ésszel elfogadni.

A dongaláb ehhez képest kutya füle 1.

Például itt van ez a fiatal, egészségügyi főiskolás lány a mellettünk levő ágyon. Csontrákos, túl néhány csonkító műtéten, és néhány kemokálián. Most is fáj a lába, ezért nyújtják neki: súlyt kötöttek az ágy végébe, és arra rárögzítették. És néha benéz hozzá a gyógytornász is, mozgatja.
Babázás közben kicsit beszélgetek a lánnyal. Kiderül, hogy újabb vizsgálatokat végeztek rajta, mert lehet, hogy visszatértek a tünetei. És most várja az anyukáját a hírekkel, és tűkön ül, és szorong. Hát persze, hogy szorong, hiszen vagy halálos ítélet, vagy átmeneti felmentés fog érkezni...

Daganat és C vitamin?
Mi az igazság?
(freeimages /
fresh-1032219-m.jpg)

Megérkezik az anyu: beszélt az öreg professzorral, és sajnos tényleg látnak új negatív elváltozást. (Költői kérdés: vajon mit üzen a Teremtő által összerakott test ezekkel az üvöltő segélykiáltásokkal, amik fittyet hánynak a professzor kezelésére? Minek kellene változnia a lány életében? Mi zajlik a fejében, ami itt rajtam kívül a kutyát sem érdekel?) Szegény lány érthető módon teljesen összezuhan. Már megint kezdődik elölről a rémálom! Nem bírom tovább: diagnózis sokkot oldó elsősegély ÉFT-t kap tőlem. Egy kicsit megnyugszik. Majd megpróbálom kicsit ráterelni a figyelmét a pszichés okokra és a holisztikus szemléletre. Ő eddig ezekre nem is gondolt, és biztosan tart is tőle, hogy eltérjen a protokolltól, hogy mélyebbre merüljön saját magában. Hogy ne harcoljon, hanem megértse a tünetei üzenetét, mert sok kuruzslóról hallott már, akik jól megvezették szegény gyanútlan embereket. A protokollban pedig teljesen ellentéteset tanítottak neki például a vitaminokról, mint nekem... Félve feltett költői kérdés: vajon azért újultak ki a tünetei, mert azt az útmutatást követi, amit tanítottak neki? Mindenesetre felírok neki néhány helyet, ahol megbízható holisztikus egészségszakembertől kaphat segítséget. Remélem, megfontolja őket.

A dongaláb ehhez képest kutya füle 2.

Gerinctornás labda
(freeimages /
working-girl-515333-m.jpg)

És itt vannak a másik ágyon a gerincferdüléses tinédzser lányok. Nem tudnak iskolába járni, magántanár tanítja őket a kórházban, mert a fél életüket ott töltik fűzőben - ami az egyedüli (?) megoldás a bajaikra. (Költői kérdés: vajon mi történt a hátukkal, hogy ilyen nagy mértékű elferdülés van benne?)
Töröm a fejemet, hogy hogyan lehetne a kényszerzubbonyt csökkenteni, és megkérdezem tőlük: hallottak-e már a csontkovácsolásról. Nem hallottak. Huh. Akkor kereshetnének például egy jó csontkovácsot... (Költői kérdés: milyen világban élünk, hogy olyan ősi egészségőrző foglalkozások, mint a csontkovácsolás, így elsikkadtak, és senki sem tudja, eszik-e vagy isszák őket?). Remélem, sikerült bogarat ültetnem a fülükbe.

A mi ittlétünk - hála a Tudatosságnak - nem tart örökké. Végül néhány órás malmozás után 14:30-kor sorra kerülünk. Maga a művelet körülbelül 5 perc, az utána rögtön következő gipszes rögzítéssel együtt 1 óra. Ezt követően megfigyelésen bent maradunk néhány óráig: polcolni kell a lábikókat, jónak kell lennie a keringésnek, rózsaszínnek és melegnek a pici lábujjaknak, és a gipsznek nem szabad nagyon átvéreznie. Mert ha igen, akkor gáz van...

A tortúra végén este 20:00-kor szabadulunk a kínzókamrából. Ha rajtam múlik, ide többet nem jövünk! Nekem fejem és lelkem is van, és szeretem, ha azzal is foglalkoznak. Mivel nagyon sokszor ott van a kutya (füle) elásva.