Kis bice-bóca megérkezik - akció indul

2012 augusztus vége. 3 nappal a kijelölt időpont előtt, a közkórházban az ügyeletes orvosnál (aki teljesen "véletlenül" pont V. doktor, akit a gondozáson megkedveltünk) és szülésznőnél megérkezik a fiatalúr, mint egy rendkívül "gyenge" 4 kilós, 54 centis vasgyúró. Kb. 9 óra alatt, császármetszés után természetes úton, akupresszúrás és homeopátiás, háborítatlan szüléssel.

Dongaláb fotó születés után - fürdetés közöben
a nagytesó fotója

A kórházban besárgul és nem akar enni, ezért, megtámogatandó a "fényterápiát" megkapja méhen kívüli élete első ÉFT kezelését a májára. Hogy ettől-e, nem tudom, de másnapra megjön a farkasétvágya és elkezd múlni a sárgaság is. :-)

A beállt lábizmok

Vizsgálom a befelé fordult lábikókat. Ami érdekes bennük: feszesek és kőkemények, meg sem lehet mozdítani a bokákat és a lábfejeket. Jól beállhattak az izmok! Vajon mitől?

Még a várandósságom alatt a kezembe nyomott az egyik nagymama egy cikket a Dévény tornáról. És mi a manó, a kórháznak Dévényes gyógytornásza van, akitől azt a javaslatot kapom, hogy minél előbb vigyem el a fiatalembert Dévényre... rendben, ezt megjegyzem.

Születés után: akadémikus dongaláb kezelés indul

A picúr még nincs egy hetes, amikor megyünk az ortopédiára D. doktorhoz, aki rögtön elkezdi a pes equinovarus akadémikus orvosi kezelést. Ez itt, a mi esetünkben a következőképpen néz ki:

• Megvizgálja, hogy van-e máshol ortopédiai probléma (semmi különös, az UH szerint egy kicsit fejletlen a csípője, de azt majd kinövi).
• Utánakérdez a rokonsági előzményeknek (ez nálunk negatív, tehát a génekre nem lehet ráfogni a problémát).
• Pontozza a lábdeformáció mértékét a Pirani rendszer szerint - a fiatalúr a legtöbb értékben 1-es pontot kap, tehát jól el van deformálódva a lába. :-(
• Kicsit visszafeszítik mindkét lábfejét az egészséges tartás felé, és ebben az állapotban begipszelik combig. (Elég szívszaggató látvány egy combig begipszelt kisbabát nézni, mert az ember arra asszociál, hogy mennyire fájhat neki a lába, hiszen gipszet általában a fájdalmas csonttörésnél szoktak használni. De ez most más helyzet, azért kell, hogy rögzítse a lábát a jobb tartásban, nyújtsa az izmait, helyükre terelje az ízületeket. Igen, biztosan nagyon rossz neki, hogy nem tudja mozgatni, de mivel be voltak állva az izmai, a lábfeje amúgy sem nagyon mozog.)

Fárasztó dongaláb ortopédia túrák következnek

Begipszelt dongaláb combig gipszben,
bőrvédő szaténnal - a nagytesó fotója

A következő 6 hétben hetente kell majd jönni, és hetente új gipszet kap a fiatalember, mert egyrészt minden alkalommal tovább igazítják a lábát egy picit a normál állapot felé (és így hat hetes korára lényegében "látványosan" a helyén lesz), másrészt a régi gipszet ki is fogja nőni. 6 hetesen lesz egy műtét: achillotomia, amikor a sarkon való állás biztosításához elvágják és kinyújtják a megrövidült Achilles ínját, és az őssejtjeiből újra fog neki nőni a hiányzó rész (brrrr!!! ezt a legbarbárabb, legprimitívebb az egészben, ezt a legnehezebb hallani). Aztán megint egy hét gipsz a rögzítéshez. Utána pedig elkerülendő a visszarendeződést, tornáztatni kell majd több éves koráig napi legalább 1 órát, és alváshoz viselendő műanyag sínt fog kapni. Amit időnként szintén ki fog nőni, ezért sokszor cserélni kell. Amikor pedig elkezd járni, gyakorlatilag felnőtt koráig speciális cipőket kell viselnie. (Cserébe kapunk mozgássérült parkolókártyát és emelt szintű családi pótlékot.)

Tényleg nagyon macerás. És ez még mindig kíméletesebb, mint a régebbi kezelések, amikor hónapokig nem csináltak semmit a gyerekkel, csak kb. 6 hósan volt egy nagy műtéte.

Mi zajlik a dongalábas gyerek fejében: falra hányt borsó

És mégis, költői kérdés: hogy lehetne ezt a sok cécót egyszerűsíteni és hatékonyabbá tenni? Hiszen azért tart évekig a kezelés, azért marad a dongaláb mindig donga (ahogy a gipszelő fogalmazott), mert ilyen tüneti kezelés mellett egyszerűen nem tud igazán rendbejönni. A dongaláb igazi kialakulási okát nem ismerik, nem is vizsgálják... nem nézik meg például, hogy a gyerek buksijában mi zajlik, mi húzza össze az izmokat. Mert hogy összehúzza valami, az biztos. És mi más lehetne, mint az agyban valamilyen rendellenes működés? De úgy tesznek, mintha nem is az agy lenne a test főnöke, mintha fej nélküli emberek lennénk, és a testünk csak úgy önállósítaná magát, és agyi vezérlés nélkül elmászhatna oda, ahova akarna... Inkább fogjuk rá a génekre az egészet - főleg, hogy nálunk nincs is szerepük... (Ezeket a gondolatokat kifejtem D. doktornak is, de nem érti, mire akarok kilyukadni, meg sem hallja a lényeget.) Ej!

Most akkor vigyem Dévényre, és ha igen, mikor és hogyan? D. doktor szerint egyelőre ne vigyem, a gipsztől úgysem fogják tudni tornáztatni... Oké, egyelőre nem viszem, nem tudok jobbat, csinálom a saját eszközeimmel, amit tudok.