 |
| Dongaláb korrekció: Bebax cipő |
De már nem kell havonta sem kontrollra menni, csak 2-3 havonta. És van továbbra is torna, plusz külső talpél csikizés, hogy fordítsa kifelé a lábait, erősödjenek a lábfej külső izmai. És természetesen részemről ÉFT.
Jajdejó!!! Ismét egy lépés a szabadulásban.
Mi akadályozza a fordulást: a dongaláb vagy más?
A fiatalembert lehet, hogy bezárta és elkényelmesítette az éjjel-nappali mozgás kényszerpálya, nem nagyon akarja gyakorolni a hasra fordulást, pedig képes rá. Egy kicsit dolgozok a témára ÉFT-vel: felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ilyen "lusti", és hogy vajon van-e akadálya annak, hogy sokszor a hasára forduljon. Figyelem, materialista emberek ezt a részt ne olvassák el... a lelki szemeim előtt megjelennek furcsa dolgok a gyerek körül - elképzelhetőnek tartom, hogy az izmaiban rögzült mozgáskorlátozásos szokásokat, infókat érzékelem. Ami eszembe jut, azt kikopogtatom. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően-e, de a hasról hátra fordulás módja ezt követően megváltozik nála: eddig a feje emelésével húzta magát hátra, most már a popóját tolja fel először és úgy fordul.
Oké, szuper, akkor haladjunk tovább.
Megismétlem a kopogtatást magamon a saját bénító aggodalmaimra (probléma van a gyerekkel, foglalkozz a szülővel is): hogy türelmetlen vagyok vele, hogy le fogják hagyni a kortársai, meg hogy örökre így marad... a végén arra jutok, hogy elfogadom: a saját ütemében haladjon előre, és ne az elvárások miatt mozogjon, hanem azért, mert jólesik neki. Érdekes, de a kiskrapek a gyakorlat után átesik a ló másik oldalára: elkezd folyamatosan forogni oda-vissza, ha kell, ha nem. Mindent bepótol. Visszatér belé az élet. Így azt a gondolatomat, hogy elviszem Dévény tornára, megint elvetem.
 |
| Peroneus longus izom - pirossal |
A peroneus izom még mindig nem működik
A Dévény vagy más hasonló lehetőség igénybe vétele egyébként folyamatosan terítéken van... Akkor is, amikor 2013. májusában kiderül, hogy hiába mindenféle tornáztatás, csikizés és egyéb manipuláció, a vádli külső oldalán futó, a lábfejet kifelé hajlító peroneus izom még mindig tónustalan (blokkolt?), nem reagál. Márpedig az orvos szerint egy 9 hónapos fiatalember nem maradhat így, mert nem fog tudni járni. Erre az ortopédián egy készüléket kapunk, amivel naponta 2x kezelni kell a lábat. Én csak sokkolónak hívom: elektromos impulzusokkal összehúzódásra és elernyedésre készteti az izmot. A fiatalember jól bírja a kiképzést, meg se nyikkan az elektromos tornáztatás során - valószínűleg azért, mert tényleg nem érzi azt az izmát.
Az elektromos izomkezelő készülék (a sokkoló) és mozgás bemelegítés
Használjuk a készüléket körülbelül 1,5 hónapig, de nem nagyon van eredménye, az izom még mindig renyhe. Vagy csak én vagyok türelmetlen az eredményt tekintve... de elég nehéz elviselni, hogy áramot vezetek a gyerekembe napi rendszerességgel a nagy semmiért... Pláne, hogy újabb dolgokat tanulok a tornáztatásos kezelésről, amiket eddig senki sem mondott: a párom látja Dévény Annát egy TV műsorban, ahol is az hangzik el, hogy egy tornához hosszabb bemelegítés kell, legalább fél óra - na akkor át kell gondolni az eddigi tornamódszerünket, mert eddig nem pont így csináltam. És az is nagyon érdekes, hogy a kineziológus barátnőmnél egy kezelésen, az oldódás során a lábaim önállósítják magukat: pont arra kezdenek el nyújtózni, amerre a fiam lábainak kellene, kifelé! Ez van akkor, ha egy izomról lekerül a tudat alatti lelki blokk: visszatér belé a keringés, a tónus, az élet, elkezd mozogni!
Az eddigi kezelések jók voltak, de nem elegek. Kicsit úgy érzem magamat, mint amikor GPS-sel túlmegyünk a befordulón: útvonal újratervezése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése