A dongaláb és az öröklődés: mi "öröklődik" valójában?

Dongaláb üzenete: nem tud a sarkára állni
(freeimages / foot-301465-m.jpg)

2013. augusztus. A briliáns Bowen kezelésekkel párhuzamosan természetesen megyek tovább az ÉFT kezelésekkel is, hiszen a Bowen főleg testi szinten jó, az ÉFT pedig főleg a lelket rendezi, még akkor is, ha jócskán vannak a kettő között átfedések. És még hosszú út vár ránk!

A materialisták most biztosan megint mondani fogják a magukét, hogy ez így kuruzslás meg úgy ráolvasás. De én sokkal jobban szeretem a hatásos és szelíd kuruzslásos ráolvasásokat, mint az emberi test szerintem primitív vagdosását és kémiai kezelését. Most egy ÉFT önkezelés esettanulmánya következik. :-) Vájkálás a rokonsági genetika-energetika-informatika mély bugyraiban. Arra kopogtatok, amit már korábban megállapítottunk, hogy a dongaláb tulajdonosa a lelke mélyén befelé forduló ember, és nem tud a sarkára állni >>>.

A dongaláb üzenete: befelé forduló vagyok, nem tudok a sarkamra állni

A gyerek és a magam nevében is megnézem, mi ezzel a helyzet. 

ÉFT gyakorlat kezdő kifejezés: bár befelé forduló vagyok, mégis megpróbálom elfogadni magamat.

Egy-két ÉFT kopogtató kör után előjön bennem egy erős érzés: összehúzom magamat, mert sokat bántanak. Aztán beugrik egy kép is, amit látok napi szinten: a fiatalúr túlságosan toleráns és jámbor, jóformán csak akkor cirkuszol, ha nem kap enni. Szinte bármit meg lehet vele csinálni, még kényelmetlen pózban cipelni is szó nélkül hagyja magát a testvérének. Ha elveszik a játékát, csak néz. Pedig ez talán nem annyira jellemző viselkedés egy 1 évesre...
Nekem, az anyjának fáj, hogy ennyire mindent megenged másoknak, hogy ennyire nem áll a sarkára. Neki is joga van ahhoz, hogy szépen bánjanak vele és játszhasson valamivel! Erre folytatom a munkát. ÉFT gyakorlat kezdő kifejezés: bár nekem, az anyjának fáj, hogy ennyire hagyja magát, és nem áll a sarkára, mégis megpróbálom elfogadni magamat. És egy-két kopogtató kör.

A dongaláb üzenete egy generációval korábbról

Eszembe jutnak rég eltemetett, hasonló emlékek a kicsi koromból, amik, ha bevallom magamnak az igazat, még mindig fájnak... Nekem sem nagyon volt szabad cirkuszolni 10 éves korom körül az érdekeim miatt, vagy ha cirkuszoltam, leintettek, rosszabb esetben megszégyenítettek, vagy kaptam a fakanállal. Így például a játékaimat az egyik testvérem tehette tönkre, jóformán ahogy csak akarta. A pénzt, amin osztozni kellett volna másik két testvéremmel, nagyrészt a testvéreimnek ítélték meg hivatalosan (elvált szülők és gyerektartás téma). A körülöttem levő felnőttek, még a gyóntató pap is játszották a nekik megtanított kórosan jóember szerepet, helyeselték ezt a helyzetet, de legalábbis szemet hunytak felette. Nekem folyton ilyen "bölcsességeket" mondogattak, hogy: "add oda a kisebbnek, te vagy a nagyobb, neked legyen több eszed". Így én a természetesen birtoklós korszakomban az esetek nagy részében hoppon maradtam, félre kellett állnom az útból, és nem mertem a sarkamra állni. Egyedül voltam, kicsi voltam, nem volt pártfogóm, támogatóm, én voltam a fekete bárány, nem tartoztam senkihez. Így aztán befelé forduló lettem, legalább a belső világomban nem bántottak örökké.

Dongaláb üzenete: mindenki álljon
stabilan a lábán!
(freeimages / feet-1405731-m.jpg)

Miután ezeknek az emlékeknek a lelki fájdalmát kiakupresszúrázom, további felismerések villannak be.

A dongaláb üzenete két generációval korábbról

Igazából a nagyszülők se tudtak soha a sarkukra állni! Ezért hagyták, hogy a rokonság úgy befolyásolja őket az életük élésében, ahogy nem akarja... És sajnos a rokonság tele volt feszültséggel, folyamatosan bunyóztak egymással, nyíltan és burkoltan is. A rokonsági bénító informatika-energetika, egészségtelen beidegződések és szokások! Ha ringbe szálltak volna boxkesztyűvel, legalább pénzt kerestek volna vele... De mivel senki sem vette észre magát, nem volt elég tudatos, csak a rokonság gyengébb lábakon álló tagjainak az életét ásták alá.

A stresszoldó ÉFT-s kopogtatás végén lekerül rólam a mázsás teher, és bátrabb érzések kerítenek a hatalmukba. Rokonsági buta szokások ide vagy oda, dehogy kell állni ezt a sok macerálást, hanem igenis a megfelelő módon toppantani kell, a sarkamra kell állni! Vagy, ha nagyon nem megy, akkor le kell lépni onnan, ahol nagyon kezelhetetlen emberek vannak!