Kifelé a diagnózis sokkokból

2012. nyara, 7-8 hónapos pocakom van. Elmegyek a közkórházba várandósgondozásra (azért írom így, mert nem tetszik a "terhesgondozás" szó).

Diagnózis sokk - az orvosok felelőssége

A stresszoldó munkám/munkánk kárba veszett, nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok orvosi ijesztgetései, hiába a pozitív orvosok biztatása és még a párom akasztófa humora is. A lelkem még mindig meg van ijedve, a fehérköpeny hipertóniám visszatért, az első vizsgálaton elő is jön. Menni kell a laborba vérvételre, és a szülészetre CTG-re...

Dongalábas egéritatás

A szülészeten aztán kiborul a bili. A szülésznők jelenlétében krokodilkönnyekkel kijön belőlem minden dongalábas ijesztgetős keservem, amit begyűjtöttem az elmúlt hónapokban: hogy gáz vagyok, mert nincs szívem  amniocentézissel veszélyeztetni a gyerekemet; és ha nem megyek el amniora, akkor nem vállalnak be; és hogy lehet hogy gyenge lesz, és hogy csak 1%, hogy a lábán kívül nincs más baja; és hogy 70% a császármetszés esélye, eceterá. Ezeket látva-hallva az egyik szülésznő emeli a telefont, nagyjából elismétli, amiről beszámoltam, és hogy küldjenek le egy gyerekorvost.

???


Hamarosan jön is a másik osztályról egy kedves gyerekorvosnő. Elmondja, amit a dongalábról tud. És hogy alig valami igaz abból a sok tévinformációból, amit előtte összehordtak a témában járatlanok. És hogy nem kell belőle nagy ügyet csinálni, el kell vinni az ortopédiára a gyereket, és kész. (Ezt még párszor el kell mondaniuk, hogy a lelkem is felfogja végre, mert az eszem már tudja. Meg még jól be is kellene magamnak kopogtatnom.)

Ez egy szakszerű várandósgondozás

Most már azért itatom az egereket, mert nem tudom felfogni, hogy az állami betegségügyben nem ijesztgetnek, hanem (szakszerűen) minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megnyugtassanak... Végre nekem való helyen vagyok!

Természetesen a toxémiavizsgálat eredménye negatív, hiszen semmi bajom, csak a sokkok. Biztos, ami biztos, még egy-két toxémia vizsgálaton átesek a szülésig hátralevő időben, mindig minden rendben. Idővel megszokják, hogy én vagyok az orvosparás kismama, "akinek még idő kell". Közben puhatolózok a császármetszés utáni természetes szülési esélyeimről is: az egyik doktor szerint, ha a szülés magától lemegy, nem avatkoznak bele. Kiváló, erre készülök a kineziológus és az ÉFT kezelő barátnőimmel-kollégáimmal!

Virágesszenciák és hozzáértő nőgyógyászok

Közben mindenféle szelíd eszközt alkalmazok, hogy a láb-ügyünk is javuljon: ÉFT-zek, járok a kineziológushoz, és 7 hónapos várandósan elkezdem szedni a virágesszencia cseppeket is, ami átmenetileg még jobban felhozza az orvosparámat...  Kb. a 8. hónapban V. doktor némi vita közben fel is írja nekem a vérnyomáscsökkentőt, biztos ami biztos, mert a protokoll. De ha én azt itthon beszedném, a béka hátsó fertálya alá menne bennem a pumpa... Ettől függetlenül kezdem megkedvelni V. doktort, a hátralevő időben mindig ő az ügyeletes, amikor megyek gondozásra, és elég jól értjük egymást. :-)