24 órás műanyag (spanyol)csizma rokonsági "láb-átokkal"

2012. október vége. 2 hónaposan lekerül a gipsz a tappancsokról, az Achilles ín >>> oké. Kölyökpezsgőzünk. Nem kell többet hetente az ortopédiára mászkálni, elég havonta. De jó! Kezdődik a sínes-tornáztatós-saját munkás korszakunk.

A 24 órás dongaláb tartósín (spanyolcsizma)

Dongaláb tartósín

A fiatalember megkapja az első 24 órás műanyag sínjét (mi csak csizmának hívjuk), ami folyamatosan tartja a lába egészséges helyzetét, és segít elkerülni az egészségtelen állapot visszarendeződését. (Továbbra is költői kérdés: vajon mi az a hatalmas erő, ami annyira vissza akarja húzni az ízületeket és a csontokat a rossz állapotba, most is, amikor már a helyükre húzták őket? Nem kellene valahogy hivatalosan is felkutatni és megoldani az okát a buksiban, hogy ne csak én keresgéljem azt ÉFT-vel?) Ezt a sínt úgy két-háromhavonta kinövi, akkor gipszes mintázással újat készítenek. Bár ez nagyon pontos méretezést tesz lehetővé, még így is előfordul, hogy elrontják a csizmát más gyerekeknek is, nekünk is. A betegségügyi futószalag és a kapkodás! Ilyenkor a sín olyan lesz, mintha valami ufó lábára készült volna: a gyerek belemehetne lakni (lehet, hogy elcserélték valaki máséval?), és a sarka formája is elég gnóm. Amikor nekünk rontják el a csizmát, az orvos nem veszi észre, csak otthon derül ki, hogy nem nagyon lehet beleszuszakolni a gyereket: amott túl hosszú, emitt túl rövid. Már nem megyünk vissza rögtön újabb mintázásra. Elfogyott a szabadság, és akar a Kispista megint hetente az ortopédiára járkálni az ügyetlenkedés miatt... az orvossal való egyeztetés után házilag átalakítjuk a sínt: megrövidítjük és kibéleljük. Így használható - még jó, hogy a gyerek apja mérnök, ezermester, és meg tud ilyeneket csinálni. De mi van azokkal, akik nem tudnak?

Dévény vagy nem Dévény?

Közben egy gyógytornásztól érdeklődök, hogy ismer-e a lakhelyünkön Dévény tornászt >>>. Ismer, de egyrészt nehéz hozzá bejutni, másrészt a módszert magát kicsit radikálisnak tartja, sokat sírnak tőle a gyerekek... rendben, akkor ezen még gondolkodunk... Addig is marad a saját módszeres munka: a tornáztatás és az ÉFT. A tornáztatásra kitalálok kedves dolgokat, hogy ne legyen unalmas: reggel-este fél-egy órát énekelek-mondókázok a gyerkőcnek, és ritmusra mozgatom a lábikókat. Ez is együtt töltött idő. Még jó, hogy sok pozitív gyerekdalt tudok, mert a lányommal jó kis zenebölcsibe jártunk.

És most jön az a rész, amit a materialista emberek nem fognak értékelni. :-)

Az összetett rokonsági láb-átok: mindenkinek volt/van valami baja

ÉFT-vel nagyon érdekes információk jönnek elő bennem: kiderül, hogy összetett rokonsági "láb-átkunk" van. A gyerek nagypapája például, aki sajnos már 9 éve nem él, és akire a fiatalúr igencsak hasonlít, a halála előtt lábgondokkal küzdött. Az előzményekre pontosan nem emlékszek, de nem nagyon tudta a lábait mozgatni... kórházban is volt miatta több hétig, ott trombózisra gyanakodtak, de nem tudták megmondani a baját. Nem sokkal utána pedig infarktussal elköltözött az égi horgászmezőkre... És a nagymamának sem jól működnek a lábai: sokszor panaszkodik a visszereire és a fáradtságra. Az ilyen felismerésekbe beleborzong az ember lánya... A hagyományos orvoslás valószínűleg azt mondaná, hogy ezeknek semmi közük a dongalábhoz, de igenis foglalkozni kell velük, hogy a láb-informatika javuljon. És természetesen megnézzük a rokonság másik ágát is.

Dongalábtartó műanyag sínben hason,
játékokba gabalyodva

Kineziológus oldás: a rokonsági szellemi merevség lemerevíti a lábakat

Végre eljutok a kineziológus barátnőmhöz >>> - egy pár hónapos anyatejszivattyú és heti ortopédia túrák >>> mellett ez nem is olyan egyszerű. Itt is a rokonsági láb-átok kerül elő: a gyökércsakra és az élet alapjai. Az, hogy tinédzserkoromban egy komor és rideg jégveremben kényszerültem lakni, amiben állandóan fáztam. (Lehet, hogy ezért nem törődtem mostanában sem >>> sokat a fázós lábaimmal, mert normálisként mélyen rögzült belém a fagyoskodás?) Nagyon sokszor kértem a változtatást, de a családi önkény-kupaktanács lepattintott: "nincsrápéz, túl sokat akarsz, a mi házunkban az van, amit mi mondunk, stb". Micsoda szellemi merevség! Ettől a test akármelyik része lemerevedhet >>>, a láb is... Bár tőlem telhetően amit tudtam, átalakítottam, de a lényeg sajnos maradt. Ennél fogva dúlt bennem a szomorúság, és igyekeztem minél kevesebbet ott lenni, és amint alkalom nyílt rá, elköltöztem. Ez a gondolat az egyik kulcs az oldásban: tudtam a sarkamra állni, lépni - ugye a dongaláb egyik jellemzője, hogy az érintett erre nem képes >>>... Most pedig megkönnyebbülök, hogy a rossz emlékek láb-bénító hatása múlik. És kapok egy kis Bemer kezelést is a mellkasomra, ami szintén jólesik.

Magzati diagnosztika: nagyon nagy gáz van!

A 24 órás csizmás korszakban olvasgatok is ezt-azt. Néha Down kórral kapcsolatos írás is a kezem ügyébe kerül az előzmények miatt >>>. Az egyik ilyen a Neten egy hozzászólás, mely szerint egy patológus Down kór miatt abortált magzatokat vizsgál, és a 80-90%-uknak semmi baja... (atyaúristen!!! Ha ennek csak a fele igaz, akkor valami nagyon nagy gáz van a betegségügyi magzatdiagnosztikával!!!) És egy ÉFT kezelő barátnőmmel emilezek, aki említ egy bizonyos Bowen technikát, hogy hallottam-e róla (nem), mert brilliáns izületi problémákra, és hogy milyen jó lenne megtanulni... oké, ezt is felírjuk a listára a Dévény torna mellé, és alkalomadtán kipróbáljuk!